Sokat gondolkodtam, hogy mi olyat lehetne még írni erről a fantasztikus játékról, amit az előttem megírt közel 20 000 pozitív értékelésben még nem hangzott el, de arra jutottam, hogy nem mennék bele önismétlő monológokba, hiszen az már megtették előttem sokan, hanem inkább csak köszönetet mondanék.

Köszönöm a Santa Monica Studio-nak hogy a kőbe vésett konzol exkluzív dogmával szembe menve PC-re „is” kiadták ezt a csodát. Külön köszönet hogy mindezt grafikai és játék mechanikailag hibamentesen, magyar felirattal és olyan odaadással tették, hogy ezt minden nagyobb stúdió megirigyelhetné. A korábbi évek oltárán feláldozott elhamarkodott döntések után talán végre újra lehet bízni/hinni a megjelenés előtti játékvásárlás varázsában, a tökéletes konzolportban és a megannyi ígértnek, ami eme játék esetén szerencsére nem csak egy áhított, de be nem teljesült ígérethalmaz lett. Köszönet jár a kiadónak, hogy hagyták a „kreatívokat” dolgozni és nem fókuszcsoport kutatások révén emeltek bele minden mai trendnek megfelelő elemet a játékba, csak azért, hogy végül fel lehessen tüntetni a játék dobozára a „píszí” plecsnit. Ha már szóba kerültek a kreatívok, akkor köszönöm a játékba fektetett aprólékos tervezői, rendezői és írói munkát mind a négy zseninek, aki a játékot ezen a téren összefogták, de külön köszönet Cory Barlog-nak a jelenlegi 76,4 óra mosolyért az arcomon, amit a játék okozott. Köszönöm Jeremy Davies és Danielle Bisutti valamint a többi nagyszerű színész munkáját, akik karakterükkel és profi szinkronmunkájukkal beírták magukat a játéktörténelembe. Külön köszönet Chris Judge-nak és egyedi hangorgánumának, valamint azért is hogy ennek köszönhetően egy életre beégett az a bizonyos „BOY” :) Köszönöm a játékba fektetett energiát és maximalizmust, ami a történet/utazás minden egyes másodpercében visszaköszön. Köszönöm a Leviathan fejsze fizikáját, aminek eldobása az ezredik után is ugyanolyan leírhatatlanul jó érzés, mint amikor első ízben kentem el vele egy Draugr száját :) Köszönöm a játék világának az összes kedves és kevésbé kedves bestiájának, kezdve az ogréken át egyenesen a kilenc valkűrig hogy szívósságuknak köszönhetően a harc az gyakran tényleg izzasztóra sikerült. Köszönet illeti Atreust is, aki nem a sokadik idegesítő kolonc szerepét töltötte be az út során, hanem végig segítség volt a harcban, és mosolyforrás a közte és apja között zajló párbeszédekben. Köszönet jár Brok és Sindri karaktereiért, monológjaiért, őszinte és néha nyers poénjaiért, valamint Mimir a játék helyzeteire való reflektálásaiért, varázslatos meséiért is. Köszönöm a sokszínű és egyedi páncélt, talizmánt, rúnaképességet, amik segítségével csatáról csatára átélhettem a fejlődés rögös útját. Köszönöm az izgalmas és egyben szívszorító történetet, az apa fia kapcsolati tényezőt, a mérnöki pontossággal kimért mellékküldetéseket amik az adagolás miatt sosem fordulhattak át unalomba. Köszönöm a bebarangolható birodalmak sokszínűségét, Niflheim és Muspelheim kihívásait aminek még hajnali kettőkor sem volt késő újra nekifutni valamint az elásott kincsek felfedezésének örömét amibe csak úgy belebotlottam és a két lábon és csónakázással megtett órák számát, amik sosem érződtek olcsó alibizős időhúzásnak :) A teljesség igénye nélkül köszönöm egytől-egyig mindenkinek, aki részt vett eme eposzi csoda megálmodásában és megalkotásában. Írhatnék még a végtelenségig, de ha már játszottál a GOW-al akkor tudod miről áradozom, ha meg nem akkor nem értem hogy mire vársz még :)

Ha csak egy játékot veszel meg idén akkor legyen ez a GOW, hiszen ez a játék nem „csak” 2018-ban volt az „év játéka” hanem most 2022-ben is.

Köszönöm, hogy a részese lehettem ennek a varázslatos utazásnak amit ez a játék adott és csak reménykedem hogy nem kell újabb négy évnek eltelnie a hogy ez az utazás folytatódjon.